Expressis Verbis

"Hunyady Sándor művelt körökben ismerte meg a műveltséget, züllött körökben a züllöttséget, újságírókörökben az újságírást. S minthogy feledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekemlékei is, úgy volt otthon mindenütt, hogy igazából soha, sehol sem volt otthon."

A Sziget rovatban e hónapban Tihanyi Márk, Molnár Tamás, Takács Kíra és Stanics Adrienn novelláit, valamint Kiss Nelli és Eszteri Dániel verseit olvashatjátok.

Novemberi számunkban a Jog- és Állambölcselet Tanszék egyetemi adjunktusával, dr. Monori Gáborral beszélgetett Gyarmathy András és Ujvári Dóra.

Az októberi számba, minden különösebb szándékoltság nélkül, belekeveredett egy, a lap cikkeihez viszonyítva exogén hangvételű és témájú írás, amely az ízlések és pofonok mentén alapuló értékrendszerekben talán sokaknak a pofon kategóriáját jelenti. Szerzője, Parádi Niki, egyáltalán nem szorul bármifajta védelemre, és nincs szükség arra sem, hogy főszerkesztői mentegetőzéssel éljek. Ehelyütt inkább csak le szeretném írni azokat a gondolatokat, amelyet publicisztikája keltett bennem.

Pozsgai Zsolt – Nagy Tibor – Bradányi Iván

A kölyök

Musical, két részben
Rendező: Balikó Tamás

Kiss Nelli ezúttal Háy János A bogyósgyümölcskertész fia című regényét mutatja be.
 

A Sziget rovatban e hónapban Tihanyi Márk novelláját, Kiss Nelli alkotásait és Nagy Viktor verseit olvashatjátok.

Ilyenkor év elején nem csak a tantárgyak listáját állítom össze, hanem az egész tanév programját. Végiggondolom, hogy mi mindenbe lehet és lenne jó belevágni, mi az, amit folytatni kell, és mit teszek majd másképp. A döntések már megszülettek: többek között szeretném folytatni az elkezdett kis „kutatásomat”, de új témák is érdekelnek.

Mazochizmus, szadizmus, szadomazochizmus… Sokan mai napig nincsenek tisztában, hogy valójában mit jelentenek ezek a fogalmak. „Az egész nem egészen arról szól, amiről legtöbben hisszük.” Erich Fromm ezekkel a fogalmakkal magyarázza könyvében (Menekülés a szabadság elöl) a mindennapi emberi Én és helykeresését a társadalomban.

Még Franciaországban belefutottam egy Budapestről szóló újságcikkbe, ahol fővárosunkat a Duna menti Párizsként emlegették. Nos, ha Pest ez, akkor Prága a Moldva menti Párizs, egy kis ékszerdoboz, amit legalább egyszer (de inkább többször) érdemes meglátogatni, főleg ha már a szomszédban van, ugye…

Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre viszonylag nehéz válaszolni. Ebben egyrészt közrejátszhat az emlékezőtehetség ideiglenes (?) romlása, másrészt az összes szülő, nagyszülő, rokon és haver számára nehéz ugyanúgy előadni a történetet. Így a célközönségtől függően érdemes mindig más lényeges szálat kiemelni az események színes csokrából.

Hogyan is kezdődött az orosz-grúz konfliktus? (Dél-)Oszétia 1992 óta - a Szovjet Birodalom felbomlása óta - többé-kevésbé Grúzia autonóm, sőt inkább szakadár területének minősült. A grúzok nem is igazán tudták ellenőrzésük alatt tartani a területet. Másrészt, 2004 óta orosz békefenntartók lepték el a térséget, mindenféle ürüggyel. Grúzia meg úgy döntött, hogy pont az Olimpia ideje alatt telt be a pohár, lépni kell, talán azt gondolták, hogy így pont nagyobb publicitást kap területi integritásuk ügye, vagy hogy pont fű alatt elintézik a dolgot, hiszen mindenki a képernyőt bámulja, és azon kesereg, hogy miért nincs több aranya az országának, ahelyett hogy elmenne életében egyszer is futni egyet.