Expressis Verbis

„Persze, hogy nagy siker volt a film! Valójában mindannyian ezt vártuk tőle. Rengeteg kolléga és barát jött oda hozzám a díjátadó után amolyan ölelgetésbe torkolló vállveregetésre, hogy „bizony ezt is megcsináltuk haver!”. Be kell vallanom, az első napokban eszembe sem jutott, hogy ez lesz belőle. Valójában elég nagy volt a pánik. Rájöttünk, hogy nem lesz olyan könnyű megoldani ezt a hatalmas feladatot. Először szereplőválogatást tartottunk, a helyszín kiválasztása hetekig tartott, aztán a díszletekkel volt gond, majd a próbákon sem ment semmi úgy, ahogy elterveztük. Nagyon sok embert kellett egyszerre mozgatnunk, a jeleneteket külön újra és újra felvettük, mert esetleg rosszak voltak a beállások, mert sokan nem álltak a helyükön, vagy épp takarásban voltak.

Mint említettem heteket töltöttünk a helyszín kiválasztásával. Valami különlegeset akartunk, valami eredetit, mondhatni megismételhetetlent. A hotel elsősorban a panoráma miatt fogott meg. Az, hogy rálátsz az egész városra, és este ragyognak a város fényei, lenyűgöző! Ez volt a fő szempont, emiatt választottuk. Viszont a hely szűke miatt három teremben játszódtak egyszerre az események, amely eléggé megnehezítette a munkát. Nem a legjobb megoldás, de ez van. A szereplőválogatással akadt még sok gond. Nagyjából száznegyven-kétszáz fiatalt kerestünk, fontos volt, hogy mind egyetemisták legyenek, és lehetőleg elsősök, „gólyák”, akik át tudják érezni a helyzetet, és hitelesen játsszák a szerepüket.

A lányokat gyönyörű ruhákba öltöztettük, sminkeseink órákat dolgoztak rajtuk, a stylistok pedig már hetekkel a forgatás előtt kiválogatták a ruhákat, nehogy két egyforma is legyen. Voltak nagyestélyik, kisestélyik, pár koktélruha, mindent elborított a tüll és a szatén. Végül nagyon látványos forgatag keveredett ki a dologból, és meg kell hagyni, nagyon jól mutatott a felvételeken. A bál megnyitójára profi táncosokat szerződtettünk, akik egy rövid latin-amerikai táncbemutatóval nyitottak, és a dékáni beszéd után kezdődhetett a valódi est a vacsorával, majd a bállal.

A statiszták közül voltak, akik az egész estét magas sarkúban táncolták végig - fájt is a lábuk rendesen, de hát ez csak a szereppel járó múló mellékhatás. Sokan vacsoráztak, iszogattak, ki-be mászkáltak, fényképeket készítettek, és rengeteget nevettek. Pincér szereplőinket két hetes gyorstalpaló tanfolyamnak vetettük alá, amíg megtanulták, hogyan vigyenek ki öt tálat egyszerre anélkül, hogy bármi váratlan baleset történne. Kezdetben azért sok tányér törött össze. Szakácsaink stílusosan tálalták a háromfogásos vacsorát, bár néha a fogások látványosabbak voltak, mintsem ízletesek.

Zenekarunk is végig élőben játszott, leszámítva azt a kétszer fél órát, amíg a tombolahúzást és a bálkirály/bálkirálynő választást tartottuk. Felvettük a nyerteseket, párszor újra vettük a tapsokat, és aztán folytathatták is, és játszottak egészen hajnalig. A zárást gyorsan lebonyolítottuk, a szereplők négy-öt fős csoportokban távoztak, aztán minden kiürült.

Alapvetően nagyon jó hangulat uralkodott a forgatás alatt, mindenki kiválóan érezhette magát. Így azért elég érthető, hogy mi kaptuk az Oscart!”