Expressis Verbis

A Pécsi Jogi Kar hallgatói lapjának internetes oldala.

Glosszátorok és Kommentátorok

Dies Diei

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Könyvajánló - Hunyady Sándor

2008.11.08. 14:25 | Expressis Verbis | Szólj hozzá!

"Hunyady Sándor művelt körökben ismerte meg a műveltséget, züllött körökben a züllöttséget, újságírókörökben az újságírást. S minthogy feledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekemlékei is, úgy volt otthon mindenütt, hogy igazából soha, sehol sem volt otthon."

 
 
"Mindig kívülről tudta figyelni a világot. Egy baráti körben tett vallomása szerint dzsentriszemmel nézi a zsidókat, zsidószemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az urakat, kávéházból a kúriákat és kúriából a kávéházakat. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságban is meglátta a társadalmilag jellemzőt, az anekdotában a tragédiát, de a tragédiában is az anekdotát. És ha soksikerű, sokszerelmű, sok betegséggel gyötört, de a halállal is elkomázó bohém életében számos sikeres színdarabot és jó néhány népszerű regényt írt is - igazából és mindenekelőtt a tragikus élet szomorkásan anekdotázó novellistája lett, a legnagyobb novellisták egyike abban a magyar irodalomban, amelynek éppen a novella az egyik legnagyobb erőssége, már-már a nagyköltészet tőszomszédságában."
 
Krúdy Gyula méltatta ezekkel a szavakkal fiatal pályatársát, Hunyady Sándort. Nekem pedig szokásom, hogy időnként megtöröm a kortárs szerzők ajánlásához fűződő, saját magam által kreált hagyományt, és korábban élt szerzőt választok a rovat témájául. Lehetőség szerint olyat, akit az Olvasó nem ismer, vagy nem tart számon. Főleg a kortársaim, de talán az idősebbek sem.
Hunyady Sándor tapasztalataim szerint ilyen, szívemnek egyébként nagyon kedves író. Elsősorban színházi szerző, de írt egy nagyon jó regényt is (Családi album), ellenben kétségkívül legkiugróbb alkotásai a novelláival. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egyik legnagyobb magyar novellistáról van szó, mégsem került be a kánonba, nem tanítják, nem beszélnek róla. Tavaly megjelentek a szerző összegyűjtött novellái, Aranyfüst címmel. Ezt az apropót (is) kihasználva szólnék róla néhány szót, hátha lesz valami foganatja.
A szerző Bródy Sándor és Hunyady Margit kolozsvári színésznő törvénytelen fia volt, és Kolozsvárott látta meg a napvilágot, 1890-ben. Az első háborúban még harcolt, a második végét nem érte meg. E kettő közé estek azok a békeidők, amiket Hunyady novellavilága visszatükröz. A fenti idézetre visszautalva, megfordult kora társadalmának szinte minden rétegében, és nem mellékesen, az ország különböző szegleteiben: élt Kolozsváron és élt Pesten, vidéki birtokon Bácskában, és hiteles képet festett mindegyik világról. Novelláinak hangulatával megfogja a száz év utáni olvasót is, egynémely jelzőjére vagy hasonlatára pedig egy életen át emlékezni fog az ember. Megvan benne az anekdotázásra való hajlam, mint Mikszáthban, és megvan Krúdy írásainak kifinomult szépsége, mindez a figyelmes újságíró társadalomkritikájával egészül ki. Mégsem hagy a leghalványabb keserű szájízt sem az olvasóban, akkor sem, mikor ironizál, akkor sem, mikor visszásságot mutat vagy tragédiát. Mindvégig, amíg olvastam, az volt az érzésem, hogy szeretettel mutatja ezt is. Nem használnám az „elnézéssel” kifejezést, nehogy valaki elsiklást értsen alatta (nem siklott el semmi fölött, megírt mindent). A leghelyesebb talán az volna, ha azt mondanám: megértéssel.
Így válhatnak az írásaiban emberivé és közelivé egy bordélyház lakói (A vöröslámpás ház), megérthetővé kisebb-nagyobb botlások (A tigriscsíkos kutya), élhetővé a cseléd és az ura közti társadalmi különbségek (Júliusi éjszaka), és szerethetővé a tőlünk idegen, a társadalom ki tudja, melyik bugyrából előásott figurák.
Egészen a második világháború kezdetéig, aminek az eseményeivel már az ő derűje sem tudott megbirkózni, ez a fajta humanizmus jellemzi az elbeszélői szemléletét. A kor gondjai felett érzett keserűség háttér marad, környezetrajz, ellentéteit kibékítik az előtte játszódó történetek. Ezeknek a folyását végső soron nem a háttér határozza meg, és arra fogunk emlékezni, ami humoros belőle, és emberi.
Nem véletlen, hogy filmrendezőket ihlettek a novellái, sok évvel a halála után, amikor a boldog békeidők társadalmi kérdései már régen nem voltak szoros értelemben vett aktualitások, mégis elővették Hunyadyt a rendezők (Bakaruhában, A vöröslámpás ház). Valószínűleg azért, mert egy pár oldalas novellában képes megmutatni egy egész világot, amit hangulatában és történéseiben is eleven valóságként és kerek egészként érzékel az olvasó.
 
Kiss Nelli írása

A bejegyzés trackback címe:

https://everbis.blog.hu/api/trackback/id/tr79757192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása