Expressis Verbis

A Pécsi Jogi Kar hallgatói lapjának internetes oldala.

Glosszátorok és Kommentátorok

Dies Diei

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Interjú dr. Monori Gábor egyetemi adjunktussal

2008.11.08. 10:17 | Expressis Verbis | Szólj hozzá!

Novemberi számunkban a Jog- és Állambölcselet Tanszék egyetemi adjunktusával, dr. Monori Gáborral beszélgetett Gyarmathy András és Ujvári Dóra.

Egyenes út vezetett a jogi egyetemre, tekintettel arra, hogy édesapja és bátyja is jogász?

Középiskolában, a legutolsó pillanatban döntöttem el, hogy a jogi egyetemre fogok jelentkezni. Nagyon sokáig a földrajz-történelem szak volt a szimpatikus, mind a két tárgyat szerettem, és jó is voltam belőlük, de Pécsett abban az időben nem volt ilyen szakpár, csak Szegeden. Oda pedig akkoriban nagyon sokan jelentkeztek és nagyon nehéz volt bekerülni. Osztottam, szoroztam és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a jogász szak, mert jól konvertálható a jogászi diploma, ráadásul édesapám abban az időszakban bíró volt, így könnyen meggyőztem magam, hogy számomra az a legegyszerűbb megoldás, ha a jogi egyetemet és Pécset választom. Felvételiztem, és majdnem maximális pontszámmal bekerültem. Ezt követően az enyém volt az utolsó korosztály, amelyiket egyetem előtt elvittek katonának, ún. előfelvételisnek, ezért egy évig itt a pécsi laktanyában egészségügyi katona voltam, és a rá következő év szeptemberében kezdtem meg a jogi tanulmányaimat, akkor még a Janus Pannonius Tudományegyetemen.

 
A jogbölcselet iránt már az egyetemen elkezdett érdeklődni? Milyen megfontolásból választotta ezt?
 
Az ’89-’90-es évek elején szerettem volna külföldre ösztöndíjjal eljutni egyetemi hallgatóként, de abban az időben nem volt még Erasmus, illetve semmilyen olyan együttműködés az EGK-s tagállamokkal, ami támogatta volna a magyar joghallgatók külföldre jutását. Egyénileg lehetett pályázni, ha valakinek sikerült valamilyen úton-módon találni egy külföldi ösztöndíjat. Próbálkoztam, és negyedév végére, amikor a jog- és állambölcselet szigorlati vizsgáimat letettem, sikerült a brüsszeli Európai Jogelméleti Akadémiára kapnom egy egyéves ösztöndíjat, úgyhogy egy évig Brüsszelben folytattam jogelméleti tanulmányokat. Amikor visszatértem Belgiumból, előttem voltak még az államvizsgák, ezeket teljesítettem. Március 17-én, szombaton avattak, és a következő hétfőn már ügyvédjelöltként kezdtem dolgozni édesapámnál, aki addigra ügyvéd lett. Emellett Visegrády professzor úrnál PhD tanulmányokat kezdtem el, aminek az lett az eredménye, hogy egy év után, amikor a tanszéken üresedés volt, Professzor Úr felajánlotta, ha van kedvem, akkor tanársegédként folytathatom a munkámat, amit elfogadtam, így 1997 óta dolgozom a tanszéken.
 
Melyiket szereti jobban: a kissé dogmatikus, elméletekre alapozó tanári, vagy a pragmatikus, ügyvédi pályát?
 
Mindkét tevékenységet nagyon szeretem. Az oktatás és a hallgatókkal való foglalkozás számomra a kedvesebb, de természetesen a gyakorlati élet is vonz. A munkám során megpróbálom összeegyeztetni e két tevékenységet és oly módon kamatoztatni az ügyvédi gyakorlati tudásomat itt az egyetemen, hogy a hallgatók ennek a hasznát lássák. Olyan jogesetmegoldó szemináriumokat hirdetek meg - mint például a jogi klinikai esetmegoldó szeminárium -, ahol a hallgatók megtanulhatják, hogyan nyúljanak hozzá egy jogesethez, és azt követően hogyan kell egy beadványt megszerkeszteni… stb.
Ezeket a szemináriumokat a hallgatók nagyon élvezik, és hasznosak is számukra; hiszen ha ügyvédi irodában kapnak helyet ügyvédjelöltként, akkor nem kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, ha azt kéri tőlük a principálisuk, hogy szerkesszenek mondjuk egy fizetési felszólítást, egy fizetési meghagyást, vagy írjanak meg egy keresetlevelet, hogy ezt ne tudnák megtenni, hiszen ezeket rendszeresen, hétről-hétre gyakoroljuk. A vizsgált jogterületeket pedig megpróbálom olyan nehéz jogesetekkel ötvözni, amelyek a külföldi jogi egyetemeken is azért kerültek bemutatásra, mert nagyon nehéz megindokolni, mi a helyes döntés. Akár az alperes, akár a felperes oldalán fel lehet hozni olyan jogi érveket, amelyek meggyőzőek lehetnek az ügy eldöntésére.
 
Említette brüsszeli tanulmányait. Hasznosnak tartja azt, hogy a diákok külföldön is tapasztalatokat szerezzenek?
 
Mindenféleképpen támogatom azt, hogy minél több hallgató menjen ki külföldre. Egyrészt azért, mert nyelvet kell tanulni. Az a passzív nyelvtudás, amit itt Magyarországon megszerez egy diák, külföldön akkor tehető élővé, ha azt rendszeresen, több hónapig használja, azon a nyelven beszél az évfolyamtársaival, azon a nyelven tanul, vizsgázik, ír dolgozatokat. Nekem is az volt a tapasztalatom, hogy egy középfokú C típusú angol nyelvvizsgával mentem ki, és egy hónap kellett ahhoz, hogy ezt a passzív nyelvtudásomat élővé alakítsam. Egy hónap után viszont semmi problémát nem okozott az, hogy tanuljak, vizsgázzak angol nyelven. Másrészt pedig, a nyugati emberek életszemléletének megismerése is fontos többletet adhat a joghallgatóknak, úgyhogy én azt javaslom, minél többen és minél hosszabb időre próbáljanak meg kijutni ösztöndíjakkal, mert amikor elkezdődik a tényleges munka, akkor már nagyon nehéz lesz család, barát, gyermekek mellett külföldre utazni.
 
Ha jól tudjuk, szívesen foglalkozik a modernebb jogbölcseleti irányzatokkal, például feminista jogtudománnyal. Ez minek köszönhető?
 
Ez is a brüsszeli ösztöndíjamhoz kapcsolható, ugyanis a jogelméleti tanulmányok keretében ott önálló tantárgyként tanultam a feminista jogtudományról. Akkoriban Magyarországon még senki sem foglalkozott az esélyegyenlőség témakörével. A szakdolgozatomat is ebből a tárgykörből, illetve egy kicsit tágabb témából, a modern jogbölcseleti irányzatokból írtam. Külföldön ezt a témakört több száz oldalas tankönyvekben taglalják, Magyarországon jelenleg még jóval szűkebb terjedelemben tanítják a jogbölcseletnek ezen irányzatait, de álláspontom szerint ez mindenképpen a jövő a jogbölcselet további fejlődésére nézve. A női jogok területén pedig nagyon érdekes, ha férfi szemmel vizsgálja az ember azokat a kérdéseket, amelyeket a feminista jogászok felvetnek akár a családon belüli erőszak kapcsán, akár arról, hogyan gondolkodnak ők az abortuszról, a prostitúcióról, a munkahelyi diszkriminációról vagy a nők közéleti szerepéről. Ezekben a tárgykörökben végzem kutatásaimat, valamint megpróbálom felmérni azt, hogy Magyarországon, az EU-ban, illetve azokban a közel- és távol-keleti országokban - ilyenek például a muzulmán országok -, ahol a nők helyzete másképp van szabályozva, milyen változtatások szükségesek ebben az öt fő témakörben. Két éven belül ebből a témakörből fogom írni a PhD dolgozatomat is.
 
Ügyvédként mely területekkel foglalkozik?
 
Főleg gazdasági jogi, polgári jogi, családjogi ügyekkel foglalkozom, több céget képviselünk tartós megbízásban. Egyedül a büntetőjog, ami kimaradt a palettából, mivel az teljesen más beállítódást igényel. Egyebekben talán az mondható el, hogy pécsi, baranyai viszonylatban nem igazán lehet szakosodni egy-egy területre, míg Pesten ennek az ellenkezője tapasztalható. Ennek az az oka, hogy Baranyában megközelítőleg háromszáz-háromszázhúsz ügyvéd, hetven-nyolcvan ügyvédjelölt van bejegyezve, és ha megnézzük a lélekszámot, Pécsett az agglomerációjával együtt háromszázezren laknak, tehát ezer emberre jut egy ügyvéd, ami nagyon sok. Régen numerus clausus volt, vagyis egy adott ügyvédszám látta el a baranyai lakosság érdekképviseletét. Manapság bárki, aki szakvizsgával rendelkezik és az egyéb szükséges feltételeket teljesítette, ügyvéd lehet, kiteheti az ügyvédi tábláját. Ha megnézik, a városban szinte minden második kapualjban „ügyvédi iroda” szerepel, pedig erre a piacra manapság nehéz betörni. Ma már az ügyfelek nem ismeretlenül az utcáról jönnek be azzal, hogy „szeretnék egy szerződést elkészíttetni, vagy szeretném, hogy a jogi képviseletemet lássa el egy polgári perben”, hanem úgy keres fel a kliens, hogy „Ügyvéd Úr, az ismerősöm javasolta Önt”. Jelenleg ha valaki megbízhatóan és precízen végzi a tevékenységét, akkor terjed a híre a városban, akkor tud ügyfélkört kialakítani.
 
Egy családi vállalkozásban nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet?
 
Szinte adott volt, hogy az ügyvédi irodánkban édesapámmal és a bátyámmal közösen dolgozzam. Természetesen megvan a hátulütője annak, hogy a családdal együtt dolgozom, így nemcsak hétvégén, hanem hét közben is nyolc órában együtt vagyunk. Ha viszont valaki azzal szembesül, hogy letelt az ügyvédjelölti ideje és ezt követően fiatal ügyvédként kell egy irodát nyitnia, gyakran arra a következtetésre jut, hogy jobb, ha valakivel együtt nyitja meg, mert így biztosabb talpakon áll majd. Ebben az esetben nagyon nehéz találni olyan személyt, barátot, akivel együtt tud dolgozni valaki hosszú távon. Viszont ha egy testvér, édesapa már előttünk van, akkor sokkal egyszerűbb a helyezet, mert sokkal megbízhatóbb háttér vagy társ áll majd mellénk, akire bármikor számíthatunk. Aki olyan ügyvéd kollegával nyitja meg az ügyvédi irodát, akivel korábban barátok voltak, általában teljesen saját ügyfélkört alakítanak ki, így nem nagyon érnek rá, hogy egymással foglalkozzanak, egymást segítsék. Mi viszont a felmerült problémákról konzultálni tudunk egymással, illetve testvérként bármilyen élethelyzetben támogatjuk egymást.
 
Jut elég idő a családra?
 
Sok időt igényel a két munkám, és nehéz is beosztani, de szerencsére megoldható. Amikor befejezem a napot, igyekszem is minél több időt a családdal tölteni, de igényli is a négy és hat éves kisfiam. Sokat játszom, focizom, biciklizem a fiaimmal, és természetesen sokat kirándulunk a Mecsekben, illetve Magyarországon. Az elsődleges ahhoz, hogy valaki jó munkát végezzen, a stabil családi háttér. Ezt igyekszem megóvni és fenntartani.
 
Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
 
Világéletemben sportoltam, korábban kézilabdáztam, jelenleg rendszeresen focizom és teniszezem hetente kétszer, illetve télen síelek. Rendszeresen járok színházba. Azokat a darabokat, amelyek a Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán felkeltik az érdeklődésem, feltétlenül megnézem. De a Pécsi Nemzeti Színház előadásait is szívesen látogatom. Szívesen olvasok, bár a sok jogi szakirodalom mellett nem marad sok időm a szépirodalomra, ugyanis ha valaki lelkiismeretesen akarja végezni az oktatói, ügyvédi tevékenységet, akkor folyamatosan követnie kell a jogszabályváltozásokat. Mindig megjelennek új kommentárok is, amelyeket illő olvasni az egyik-másik felmerült jogesethez. Mégis, ha szépirodalomról van szó, az mondható el magamról, hogy évente négy-öt könyvet olvasok el átlagosan. Mindenevő vagyok ezen a területen, ami szimpatikus, elolvasom, de vannak persze kedvenceim: Kurt Vonnegut, J. R. R. Tolkien, és Boris Vian. A fentieken túl a politikai tartalmú könyveket is szeretem, tehát például Lengyel László műveit is mindig olvasom, mert egy jogásznak a politika iránt is érdeklődnie kell, és folyamatosan követnie kell a politikai eseményeket.
 
Van esetleg valami szenvedélye, amit szívesen űz?
 
Utazni nagyon szeretek, a feleségemmel sokat járunk külföldre. Európában már nagyon sok különleges helyen jártunk, mint például Szardínián, Bretagne-ban, Normandiában, Írországban, Skóciában. Talán ez a szenvedélyünk. Ahova a kisgyerekeket el lehet vinni, oda elvisszük őket is, bár külföldre nemigen megyünk velük, mert még kicsik. Velük nyaranta a Balatonon pihenjük ki magunkat.
 
Végezetül: az egyetemi éveire hogyan emlékszik vissza?
 
Az egyetemi éveim a klasszikus joghallgató életét tükrözik. Szorgalmi időszakban bejártam ugyan előadásokra, de sok bulival tarkítva, míg a vizsgaidőszak alatt pedig kőkeményen tanultam. Ennek eredménye volt az, hogy nem volt egyetlen pótvizsgám sem az egyetemi éveim alatt és summa cum laude-vel végeztem. Az évfolyamunknak a keménymagjához tartoztam, ahhoz a húsz-harminc főhöz, aki mindig együtt volt, mindig együtt bulizott. Az én időmben még százharminc-százötven fő körül volt egy évfolyam, és elég erős volt közöttünk az összetartás. Év elején, amikor a gólyák jöttek, minden évfolyam külön műsorral köszöntötte őket. Ez abból állt, hogy az évfolyamok egy-egy olyan műsort készítettek, amelyben parodizálták az egyetemen oktató elsőéves tanárokat, és hatalmasakat nevetett mindenki. Amikor pedig a tavaszi jogásznapokról volt szó, már az elsősökkel együtt a többi évfolyam is évfolyamműsorokat készített és azon versengtek, hogy melyiküknek sikerült jobban. Ezeket hiányolom manapság a joghallgatói életből, szétfolytak az évfolyamok, nem látok olyan közösségeket, olyan összetartást, ami korábban volt.
 
Köszönjük a beszélgetést.
 
Gyarmathy András
Ujvári Dóra

A bejegyzés trackback címe:

https://everbis.blog.hu/api/trackback/id/tr18756872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása