Expressis Verbis

A Pécsi Jogi Kar hallgatói lapjának internetes oldala.

Glosszátorok és Kommentátorok

  • teszt123456789: szervilis rohadt féreg! (2017.04.13. 20:15) Interjú dr. Hornyák Szabolcs egyetemi adjunktussal
  • Magda Gábor: Engem is sokszor összehoztak az úri emberrel, a nevem miatt. Kérdezték, hogy nem vagyok-e én is ol... (2011.09.19. 22:03) Magda Marinko - "Az ördög maga"
  • picimissy: aztán vigyázz, nehogy töröld a *.doc-t, mert meghal ez a blog is ;) (2008.10.12. 09:57) Nocsak!
  • rekalein: ELSA Pécs Egyesület nevében ezúton kívánok bort búzát békességet kedvenc "napközis társunknak", a ... (2008.10.11. 12:57) Nocsak!
  • Utolsó 20

Dies Diei

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Sziget

2008.10.16. 09:01 | Expressis Verbis | Szólj hozzá!

A Sziget rovatban e hónapban Tihanyi Márk novelláját, Kiss Nelli alkotásait és Nagy Viktor verseit olvashatjátok.

 

Tihanyi Márk

Álmatlanság

avagy hogyan gyilkoltam meg Simon Mondezt
 
 
Az álom határozza meg az életed. Ahhoz, hogy életed legyen, álmodnak kell lennie. Akit álmaitól megfosztanak, azt életétől fosztják meg, és álmatlanságra kényszerítik. És kik értenek ehhez a legjobban? A gyerekek. A gyerekek gonoszak. Gonoszságuk nem lelkükből fakad, hanem egyszerűségükből. Ők nem félnek kimondani azt, amit látnak, amit éreznek, amit gondolnak. Őszinték. Őszinteségükben pedig gonoszságukra találunk rá.
Simon Mondez vagyok, 14 éves. „Szegény vagyok, álmom van csupán. Álmaimat lábad elé terítem. Kérlek, óvatosan lépj, mert álmaimon gázolsz.” Csak szeretnék valaki lenni, egy olyan ember, akit szeretnek. Akit elfogadnak, akit békén hagynak. Rengeteg érzés kavarog bennem. Rossz érzések: fájdalom, düh, harag, kedvetlenség. Engem mindenki bánt. Nem vagyok boldog…
Korábban sokszor kérdeztem édesanyámtól: hol késik a mi boldogságunk? És így felelt: ott jön, nézd csak! És karjával az elérhetetlen messzeségbe mutatott. Én vártam, tudtam; hogy jön, de soha meg nem érkezett: Mindig csak jött. Tudom, hogy szegények vagyunk. De miért nem vagyok boldog?
Már az iskolában is csak a külső számít. Ha nem nézel ki jól, már eleve nem tetszel senkinek. Esélyed sincs rá. Az osztálytársaim szerint többet kellene a külsőmmel foglalkoznom. Jobb cuccokat hordanom. Bizonyára azért, mert a legtöbb példaképük jól néz ki és gazdag, főleg a színészek. Rámutatnak a cipőmre, és azt mondják: ez meg mi? Ez micsoda? Cikizik a hajamat, mert hosszú. Azt mondják, bocsánat kisasszony, csak azért, mert hosszú a hajam. Nem szeretik. Rövidnek kellene lennie. De én a hosszú hajat szeretem…
Otthon kérdezik, mit csináltam az iskolában. Játszottam a barátaimmal? Ilyenkor görcsbe rándul a gyomrom, és nem tudok mást tenni, minthogy hazudok. Elmesélem, hogy mennyi barátom van, és hogy milyen jól szórakozunk együtt. Nem akarom, hogy az én nyomorom is őket sújtsa. Elég problémájuk van nélkülem is. Aztán lehet, hogy csak a megvető pillantásukat akarom elkerülni. Nincs arra szükségem, hogy otthon is azzal piszkáljanak, hogy szerezzek barátokat. Ők ezt nem érthetik meg. Engem senki sem szeret…
Minden csak erről szól: jobb, nagyobb, szebb, hatalmasabb, gazdagabb, híresebb. Annyira lefoglalnak minket a külsőségek az életben, hogy elfelejtjük, minden erő belülről jön. Meg kell tanulnunk, hogy befelé kell tekintenünk, és amit belül találunk, annak örülhetünk igazán. Hol van odakint a boldogság…?
Kedvelem ezt a helyet, ahol most vagyok. Itt a hegyek között végre nyugalmat találok. Erre nem jár senki. Nem tudnak bántani. Itt tudok gondolkozni. Sokszor kiülök ide a szikla peremére és nézem a kék égboltot. De ma valahogy más itt. Az ég is vérvörös. Gyönyörű. Ilyen lehet a mennyország is? Ott tényleg mindenki boldog? Ha az annyira jó hely, akkor miért kell szenvednem a boldogtalanságommal? Sokkal könnyebb lenne, ha ott lennék…
Hiányoznék valakinek? Nem hiszem. Vajon ha meghalok, végre teljesül az álmom? Leszek valaki? Ott tényleg nem közösítenek ki senkit? Csak egy lépést kell tennem. Ott halok meg, ahol legjobban érzem magam. Egyedül, ahogy mindig is voltam. Engem senki sem szeret…
Kiyná Mathir vagyok, narrátor. Képtelenség és fájdalom leírni azt, amit most látok. Nem is szeretném megtenni. Akit álmaitól megfosztanak, azt életétől fosztják meg. Hosszú és gyötrelmes álmatlanságra kényszerítik…

 

 

Kiss Nelli alkotásai

Egy jogásznemzedékhez

 
Ti sértegettek, nem bánom, legyen:
ez is feladat, felnőni bölcsen
hogy leguggolva játéknak vegyem
s ha alszotok már, én lopva költsem
a Bármit, mi lényeges nekem
ajakszorítva összeöltsem
százezredjére felhasadt sebem
őrként és úrként, örök éberen
 
Ti sértegettek. Tegnap ép harag
kiáltott bennem vért vagy vitriolt
a szánalom, mi mára megmaradt
rá sem ismerne arra, hogy mi volt
köpenyemen a sértés nem tapad
forrása az, mi minden élt kiolt
vagytok, tollamból mi szertefolyt:
Justitiánk gallérján tintafolt
 
Ti sértegettek. Itthagylak ím:
messzeföldről majd visszagondolok
és messzeföldről visszaszól a rím
rólatok szól, szőkék és boldogok:
színarany lesz és halvány rózsaszín
mint hajnalonta Pest fölött a szmog
messzeföldről ha visszagondolok
Ha visszagondolok.

 

Átok

 
Denevérszárny csattogása
macska végső nyávogása
láncra kötött eb sírása
rontsa meg az álmodat
 
Hétszer félj, ha tőlem rettegsz,
hétszer fájjon, mikor szenvedsz
Hetet gondolj, míg szólsz egyet,
s hogy hová lépsz, jól vigyázz:
 
bármerre jársz, rád találok,
keresztútnál eléd állok,
utolér még ez az átok,
hogyha engem elfeledsz.
 
 

Tóth Árpád saját sírkövére


Sírni meguntam, a sírba feküdtem, s ottan is inkább
falnak fordultam: nem sikerült az egész.
 
 

Kaffka Margit sírverse

 
Vándorom, emlékezz a tehetségről meg e kőnél,
mert ez az egy, amitől majdnem férfi a nő.
 
 
 
 

Nagy Viktor versei

A magány

 
M egannyi összekulcsolt kéz,
A lelkem bús tavaszba néz,
G ázol rajta ezernyi emlék,
Á m egyedül semmit sem ér.
Ny üzsgő halál minden csepp vér.
 
 

Szemek?

 
Úgy tartják: a szem a lélek tükre,
én senkinek nem nézek a szemébe.
Méltatlanok. A fájdalmak medrébe
olvadok. Így lesz az Élet trükkje.
 
 

Bágyadt éjszaka

 

Bágyadt éjszaka. - Visszarévedek,
a tegnap már múlt, reggelén éhezek,
pezseg az álomtánc, csak tévedek
tova, bűnös asztalomon étkezek.

Eltemetett Pandora… létezel?
Nem lehet. Egy pillanat s mást szeretek.
Ki a múzsa? - Félszegen kérdezel…
Én döntsek? Nélküled vagy veletek…?

 

A bejegyzés trackback címe:

http://everbis.blog.hu/api/trackback/id/tr72716432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.