Expressis Verbis

A Pécsi Jogi Kar hallgatói lapjának internetes oldala.

Glosszátorok és Kommentátorok

Dies Diei

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Tourist Guide

2008.10.15. 17:39 | Expressis Verbis | Szólj hozzá!

Még Franciaországban belefutottam egy Budapestről szóló újságcikkbe, ahol fővárosunkat a Duna menti Párizsként emlegették. Nos, ha Pest ez, akkor Prága a Moldva menti Párizs, egy kis ékszerdoboz, amit legalább egyszer (de inkább többször) érdemes meglátogatni, főleg ha már a szomszédban van, ugye…

Hajnali fél 4 volt, másfél óra alvás után zombi módjára kóvályogtunk a lakásban. Ötödszörre készültem, már nem is annyira felfedezni, mint inkább újra látni, és máshogy észlelni a várost. A cuccok rohamléptekben bekerülnek a táskába, gyors zuhany, felrángatott ruhák, és persze az indulás elmaradhatatlan része, amikor a kapuból még kétszázötvenedszerre is visszarohanok fogkeféért, zokniért, és persze az utolsó körben, személyiért, útlevélért stb. A buszon, repülőn, vonaton, talicskán beugrik, hogy nincs fogkrém, se tusfürdő, de minek is, másnál majd lesz!
 
Utazás. Jelen esetben busz a kiválasztott jármű, fajtája szerint Orange járat, amit melegen ajánlok minden utazni vágyónak. A sofőrök kedvesek, és van helyes utaskísérő kislányunk is, aki az út hátralévő részében majd tömi az emberekbe a teát, kávét, kapucínert és a forró csokit, amiket ő nem nevez nevén, de következetesen forró italként emleget. Kellemes csalódás, hogy a buszvezető bácsik által kijelentett 7 és fél óra menetidő, tényleg 7 és fél óra percre pontosan, amiben benne volt 2-3 lábnyújtóztatós-pisilős megállás és egy kitérő Pozsonyba, ahol még felkapunk pár utast. Mellesleg ez az idő, 3 nézhető filmmel nem is hosszú.
 
Szállás.Eddig csak diákszállókon, kisebb hostelekben, kollégiumban laktam Prágában. Most sem volt másképp, és az eddigiek közül ez volt a legjobb. A Vencel tértől két percre van egy diákszálló, a belváros közepén (cím: Vodickova 10, elérhetőség: www.goldensickle.com). Mivel megúsztuk a metrózást, és az éjszakai buszjáratok hajkurászását, lehetett éjszakázni bőven, nem voltunk menetidőkhöz kötve. A recepciós lány kollektív sikert aratott. Először is normálisan beszélt angolul, folyton mosolygott, segített ahol tudott, elhalmozott minket térképekkel, ahol bejelölgette a jobb helyeket, és a két legfontosabb: elviselte, ahogy a társaság éjjel, üvöltve énekel vagy épp a szobát bontja le a hangulat hevében, másrészt az utolsó nap velünk dajdajozott ő is. A szálló szobáihoz, meglepetésünkre és örömünkre, járt egy Chip is. Chip vidám amerikai srác volt, aki berágott földijeire és szó nélkül lelépett. Európa országait járja, és közben sci-fi regényt írogat – mesélte. Mindenhol él egy kicsit, dolgozik itt-ott, ahol tud. Most épp a szállóban, hogy mit is csinál pontosan, az nem derült ki, dolgozni nem láttuk, írni annál többet.
 
Programok.Ha hosszú hétvégével számolunk, akkor sem kell végigrohanni az összes látványosságon.Annak a híve vagyok, hogy nyaralni, telelni, őszelni szépen, lassan, nyugisan érdemes. Kiváltképp Prágában, ahol úgyis ott van garmadával a sok idegbeteg, siető turista, akiknek a kerülgetéséből akad részünk bőven. És hogy mik a kötelező látnivalók? Elsőként a vár, mindenképpen. A prágai vár a IX. században épült egy palotával, három templommal és egy kolostorral. Nagyon hasonló hangulata van, mint itthon a budai várnak, de több látványosság bújik meg az utcái között. Ott van a Szent-Vitus székesegyház reneszánsz, harangtornyos épülete hatalmas és félelmetes vízköpő szörnyeivel, a Szent György kolostor, a bordás boltozatú Ulászló terem, a lovagok lépcsője és a Mindenszentek kápolnája. A sor még hosszú, úgyhogy csak az Aranyművesek utcáját emelném ki. Ez egy piciny utca, házait a XVI. Században építették a szegényebb rétegek tagjai, később ezekben a házakban laktak Rudolf király alkimistái, az egyikben még Franz Kafka is otthonra lelt. Az Óváros tér szintén kötelező látnivaló, közepén a világhírű Orlojjal. Az óratorony minden óra egészkor kisebb hadseregnyi ember fejét szegezi egy pontba harangjátékával. Itt van még a Tyn templom, másik nevén a Boldogasszony temploma, és a városháza is. A múzeumokért se kell messze menni. Rögtön a tér szélén áll a Mucha Múzeum, a cseh festő, grafikus, díszlettervező alkotásait vétek lenne kihagyni, és hogy legyen egy kis magyar vonatkozása is a dolognak, a kiállított tárgyak között szerepel pár magyar bélyeg és magyar korona. A hétvége alatt rendhagyó programként beiktattuk a Prágai Szex Múzeumot. A látnivalóit nem részletezném, de mindenképpen szórakoztató volt, és egy kissé beteg is. Akit érdekel, járjon utána! Végül, de nem utolsó sorban, a Moldva első állandó hídja, a Károly-híd, és a gót stílusú Lőportorony az, ami felett, illetve alatt muszáj átsétálni.
 
Kaja, pia, csehek. Haladjunk sorban! Vigyázzunk hova ülünk be! Az éhség nagy úr, és mi első nap elkövettük azt a hibát, hogy türelmetlenségünkben nem voltunk elég körültekintőek. Úgyhogy sikerült tökéletes érzékkel kiválasztani az egyik legdrágább helyet, ahol bunkó volt a pincér, ehetetlen minden, amit elénk tettek, és vizezett a sör. Nem csoda, hogy mi voltunk a díszes hely egyetlen látogatói. Slusszpoénként megkárosítottak minket kilencszáz koronával. A kicsinyes bosszú után, amit fiúink elkövettek a hely ellen, levontuk a következtetést, a vár környékén nem szabad enni. Felhívnám a figyelmet, hogy van szerviz díj, ezért elvileg nem kell borravalót adni. De a tapasztalat azt mutatta, hogy a csehek szeretnek ezzel a szervízdíjjal machinálni, úgyhogy csak legyünk figyelmesek! Az óváros kis utcáiban azonban vannak jó helyek, hiába a sznob turista had, még az egyetemista pénztárca is kibírja. És mit érdemes enni? Knédlit, knédli hátán, meg cseh hagymalevest. Hogy mit igyunk cseh földön, az senkinek nem újdonság. Nyilván sört, azon belül is barnát. Árait tekintve ezzel járunk a legjobban, mert sokszor még a presszókávénál és az ásványvíznél is olcsóbb. Itt kell megemlítenem az U Fleku nevű helyet, ami a magyar sörivók prágai zarándokhelye. Több mint ötszáz éve főzik itt a jóféle, tizenhárom fokos barna sört, amit szerintük már művészi színvonalon művelnek. Végül is, van benne valami. A hely különlegessége, hogy amint belépünk, beterelnek minket egy hosszú padokból álló terembe, és leültetnek vadidegenek mellé/közé, majd azzal a lendülettel letesznek elénk egy korsó sört, meg egy becherovkát. Ha kiürült a pohár, elveszik, és kérdezés nélkül kapjuk a következőt. Amúgy meg Prága a kocsmák városa. Minden második kapu egy ivóhoz vezet, ezért is esélytelen a városban gyorsan (és egyenesen) közlekedni, vagy hamar letudni a nevezetességeket.  
És végül, de nem utolsó sorban, nézzük a város lakóit, a cseheket. Hogy milyenek ők? Jó kérdés. Prága nem az a hely, ahol találkozhatunk az ország lakóival, így nem is ismerhetjük meg szokásaikat, fleppjeiket. Ez a hely tökéletesen a turistákra specializálódott, így Prága díszletei között óvatosan bújik meg a „nép”, vigyázva arra, nehogy elénk kerüljenek.

Ezért aztán a nemzeti karakter megállapítása marad a következő, remélhetőleg hosszabbra nyúló látogatásra. Mindenesetre egy biztos, hogy mindannyian a Monarchia örökösei vagyunk, legalább is a sör és a turisták pumpolása tekintetében.

 

Írás: Viszló Sára

Képek: Szűcs Eszter

 

A bejegyzés trackback címe:

https://everbis.blog.hu/api/trackback/id/tr65715588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása