Expressis Verbis

A Pécsi Jogi Kar hallgatói lapjának internetes oldala.

Glosszátorok és Kommentátorok

Dies Diei

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Jó volt a gólyatábor?

2008.10.15. 17:36 | Expressis Verbis | Szólj hozzá!

Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre viszonylag nehéz válaszolni. Ebben egyrészt közrejátszhat az emlékezőtehetség ideiglenes (?) romlása, másrészt az összes szülő, nagyszülő, rokon és haver számára nehéz ugyanúgy előadni a történetet. Így a célközönségtől függően érdemes mindig más lényeges szálat kiemelni az események színes csokrából.

Nagyszülőknek.
Igen nagyi, nagyon jól éreztem magam. Tíz ágyas házak voltak, meleg volt, nem fáztam.
És igen, adtak enni bőven, sőt volt büfé, így tudtunk venni, amikor megéheztünk.
Italok? Volt narancslé, meg kóla is. Reggelente pedig kaptunk tejet meg teát.
Nem, a pénzem nem fogyott el teljesen, ne aggódj.
Hogy milyen programok? Hát volt kirándulás, meg képzeld, jártunk uszodában és voltak csapatversenyek. Igen, amiken a gyorsaság volt a lényeg. Meg nagy beszélgetések is voltak, sokszor összeültünk a csapatunkkal, tudod, megbeszélni a stratégiánkat, ilyesmi.
Esténként korán lefeküdtünk-e? Végülis, már elég korán lefeküdtünk minden nap.
Hogy előtte bulik? Persze, táncoltunk. Igen, mama, több fiú is felkért. És neves zenei előadók voltak. Például Kozsó.
Lettek-e új barátaim? Elég sok embert ismertem meg, nem mindenkit olyan közelről, de van pár ember, akivel lehet, hogy jó kapcsolatunk lesz.
 
Szülőknek.
Apu, anyu, én olyan jól éreztem magam!
Ittál? Hát, volt pálinkakóstolás, oda kötelező volt menni, de én ott sem ittam. Sokat. Meg kínálgattak minket a csapatgyűléseken sörrel, de tudod, azt én pont nem szeretem.
Részegek? Á, nem sokan. Alapvetően nem arról szólt, hogy ittunk. Inkább ismerkedtünk egymással.
A programok? Rendeztek vizivetélkedőt a strandon, és nagyvetélkedőn vettünk részt az első éjjelen. Volt egy esti „erdei” túra, de most kivételesen nem én tévedtem el. Az állomásokon változatos feladatokat adtak, például tüzet kellett táplálni, vagy a jogász himnuszt elszavalni.
Hogy nekem milyen feladat jutott? Hát semmi különös, egy flaska tejszínhabot kellett minél gyorsabban megennem két másik lánnyal.
Komolyabb nem is volt? Dehogynem! Voltak tök jó előadások és szakesten láttam több leendő tanáromat is.
A fiúk? Volt pár fiú is, igen. Ja, hogy úgy érted, pasik? Találkoztam pár szimpatikus sráccal, akikkel táncoltam, is.
Este a bulik? Jók voltak. Igen, együttesek léptek föl, például Kozsó.
És megtudtál valami hasznosat? Hogyne apu, a seniorjaink rengeteg hasznos információval láttak el az egyetemről, egyetemi életről. Tudod, szó esett az ETR-ről, a kreditekről, előadásokról és jegyzetekről. Szóval hidd el, megérte elmenni!
 
Barátoknak.
Állati nagy volt! Három és fél napig ittunk, hol önszántunkból, hol feladatból, a végére már nem lehetett tudni, éppen melyik a soros. Csoportokra voltunk osztva, a gyűléseink csoportteráPIA névre hallgattak, és persze ott is ment az ivászat.
A feladatok? Voltak vetkőzősek, meg viccesek, első pillanatban cikinek tűnők, amikről aztán kiderült, hogy csak poénok, „jó bulik”. Az egyik vetélkedőn például egy srácról nyalogattam tejszínhabot. De volt még tojásdobálás, gyorsasági ivóverseny és zsűri vesztegetés. Mindenesetre a vetélkedők végére rendszerint újra meg újra elment a hangja mindenkinek, harmadnap már alig tudtunk hallhatóan megszólalni.
Amúgy egymást érték a programok, mindig volt valami, kezdve a tanár-diák focimeccsektől a stand-up-comedy-n át a Supernem és Cozombolis koncertekig.
A pasik? Akadt néhány jóképű srác.
Azt kérdezed, smároltunk-e? Miért nem azt, hogy hánnyal?
Az esti bulik? Egész hajnalig eltartottak. Le se feküdtünk szinte. Alig aludtunk hat órát. Mármint úgy értem, pár ember aludt csak. És ők összesen hat órát.
A szakestünkön utolsó este váltóban kellett inni fröccsből meg vodkából, aztán aki nem jól hajtotta végre az egyes italmennyiségek elfogyasztását, az kiment feladatot végrehajtani. Ezek némelyike a már bevitt italmennyiség függvényében könnyet fakasztóan viccesre sikerült. A végére majdnem olyan részeg lett a banda, mint pálinkakóstoló után. Pedig az aztán nem volt semmi!
Bárhogyan mondom el a történetet, a lényeg ugyanaz: feledhetetlen, élményekben gazdag három és fél nap volt ez Sikondán. Örülök, hogy úgy kezdhettem el az itteni éveimet, hogy már az első napon ismerős arcok köszöntöttek a folyosókon, és már tudtam: remek közösségbe csöppentem!
 
Takács Kíra

A bejegyzés trackback címe:

https://everbis.blog.hu/api/trackback/id/tr8715581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása